Intézetünk korábbi életében és történetében Fleischmann Rudolf tevékenysége különleges fejezetet foglal el. Kompolti működése nemcsak a Nemesítő Telep és a későbbi kutatóintézet szempontjából volt mérföldkő, hanem bizonyos tekintetben befolyásolta az egész magyar növénynemesítés fejlődését, tudományos alapokra helyezését. Ezért is tekintette a hazai növénynemesítés őt az első olyan nemesítőnek, aki szakítva az empíriával, a genetika, a növényélet- és a kórtan, a korszerű kísérleti technika és metodika, a biometria, az agrometeorológia mint akkoriban kibontakozó tudományok eredményeire és módszereire alapozta növénynemesítői tevékenységét. Nem véletlen tehát, hogy Intézetünk fennállásának 50. évfordulója alkalmával, a felettes szervek hozzájárultak a nevéről elnevezett emlékplakett alapításához, a kiváló növénynemesítői teljesítmény elismeréseként. Ezt a kitüntetést eddig 53-an kapták meg.
Fleischmann 1918. és 1950. között élt és mindvégig aktívan dolgozott Kompolton. 33 éves munkássága során 12 államilag törzskönyvezett, illetve elismert fajtát nemesített, amelyek közül az F-481 búza és az F-kukorica a milliós kat. hold nagyságrendű vetésterületet is elérte. Fajtáit általában az extenzív jelleg, a tápanyaggal, talajjal szembeni igénytelenség jellemezte. Az F-481 búzáját sziki búzának is nevezték, mert a legjobban tűrte a sziket. Kiváló regenerálódóképesség, bokrosodás, szárazságtűrés, sarjkalász-képzés, minőségi, de gyenge szár voltak a jellemzői. Ugyanez mondható el más tekintetben mindkét kukorica fajtájáról. Zab fajtája minden rekordot megdöntött, közel 50 évig volt köztermesztésben. Bár akkoriban a fajtaváltás nem volt olyan gyors, mint napjainkban, ez a 4 és fél évtized példátlan hosszú időszak egy fajta életében.
Már korán felismerte a beltartalom, a minőség fontosságát a nemesítésben. Fleischmann fajtáinak mindegyike rendelkezett valamilyen különleges, a többitől megkülönböztethető jellemzővel. A búzája sziktűrő, a lenje máig sem felülmúlt minőségű, a kendere rostban gazdag, a babja könnyen fővő, a bükkönye szőrtelen, stb. volt.
Államilag elismert és részben törzskönyvezett (az elismerésnél magasabb fokozat) fajtái az alábbiak voltak:
F-481 őszi búza államilag törzskönyvezve
F. rozs, államilag elismerve
F. zab, államilag törzskönyvezve
F. korai sárga lófogú kukorica, államilag törzskönyvezve
F. Mezőhegyesi lófogú kukorica, államilag törzskönyvezve
F.kender, államilag elismerve
F.len, államilag elismerve
F.perzsa baltacim, államilag elismerve
F. simabükköny, államilag elismerve
F. fehér gyöngybab, államilag elismerve
F. lucerna, államilag feltételesen elismerve
F. taréjos búzafű, államilag feltételesen elismerve.
E fajták közül 1952-ben megújították állami elismerését a búzának, a két kukoricának, a zabnak, rozsnak és a simabükkönyének. A többi fajtája kiindulási anyagul szolgált újabb korszerűsített - Kompolti - elnevezésű fajták nemesítéséhez (kender, baltacim, gyöngybab, taréjos búzafű). Gabonafajtái - főleg a háború utáni alacsony színvonalú agrotechnika, tápanyaghiány, stb. jellemezte viszonyok közepette - az 50-es és 60-as években érték el vetésterületük csúcspontját és éppen a kisparaszti gazdálkodás legnehezebb éveiben segítették át növénytermesztésünket a mélyponton.
A növénynemesítés számos fejezetében tekinthető úttörőnek. Az 1930-as években elsőnek foglalkozott beltenyésztéses hibridkukoricák előállításával, de ehhez a közgazdasági és egyéb feltételek nem voltak akkor még adottak. Ugyancsak elsőnek állított elő fajtahibrid kukoricákat, melynek általa kipróbált kombinációiból - már halála után - Berzsenyi Janosits átfogó munkássága nyomán került állami elismerésre az Óvári 1-es és Óvári 5-ös hibrid. Ő kezdeményezte az első triticale előállítására irányuló keresztezéseket, a “viharbúzát" és ugyancsak ő indította be először az akácnak a nemesítését. Fajtaheterózis kenderrel is ő foglalkozott először Európában és ennek kapcsán ő dolgozta ki az ehhez szükséges technikát, a fotoperiódusos kezelést, tisztázva a különböző fajták fotoperiodikus igényét. Technikai, metodikai újításainak se szeri, se száma. Tudatos, rendszeres kutatói elhivatottságát bizonyítja publikációinak nagy száma (206), amelyek magyar, német és szerb-horvát nyelven jelentek meg.
Munkásságát kezdetben külföldön ismerték el. A bécsi Hochschule für Bodenkultur 1937-ben tiszteletbeli doktorrá fogadta; nem kisebb ember javasolta erre a megtiszteltetésre, mint Erich Tchermak von Seyssenegg, a Mendel törvények egyik újra-felfedezője. Ennek hatására a hazai vezető körök is kitüntették a magyar királyi gazdasági főtanácsos címmel. Sajnos az Akadémia nem fogadta tagjául és első Kossuth-díjjal sem tüntették ki, pedig haláláig erre még lett volna lehetőség.
Ő volt az első nemesítő itthon, aki igen nagy súlyt helyezett a külföldi kapcsolatokra és ezért igen széleskörű kapcsolatrendszerrel rendelkezett Németországtól Törökországig, Svédországtól Hollandiáig.
